A felnőttkor egyik legváratlanabb kihívása a barátkozás. Gyerekként az iskola, az egyetem és a délutáni különórák tálcán kínálták a társaságot, hiszen hasonló élethelyzetben lévő kortársak vettek körül minket. Harminc vagy negyven felett azonban a baráti kör gyakran szűkülni kezd a költözések, a családalapítás vagy a karrierváltások miatt. Sokan érezzük ilyenkor az elszigeteltséget, de fontos tudni, hogy sosem késő új embereket beengedni az életünkbe. Némi tudatossággal és nyitottsággal a hétköznapok ismét megtelhetnek értékes emberi kapcsolatokkal.
Keressünk olyan közösségeket ahol hasonlóan gondolkodókkal találkozhatunk
Az egyik legegyszerűbb út az új ismeretségek felé egy közös hobbi elkezdése. Legyen szó egy kerámia tanfolyamról, egy amatőr kórusról vagy egy főzőiskoláról, a tevékenység azonnal ad egy közös témát. Itt nem kell feszengeni a bemutatkozásnál, hiszen a figyelmünk a feladatra irányul. Idővel ezek a felszínes beszélgetések mélyebb barátságok alapjává válhatnak.
A sportklubok szintén kiváló terepet biztosítanak a szocializációra. Egy futócsapatban vagy jógaórán rendszeresen ugyanazokkal az arcokkal találkozunk, ami megteremti a bizalom alapjait. A fizikai aktivitás közben felszabaduló endorfin pedig eleve nyitottabbá és közvetlenebbé tesz minket másokkal. Ne féljünk odalépni a másikhoz egy edzés után egy rövid dicsérettel vagy kérdéssel. Gyakran egyetlen mondat elég ahhoz, hogy elinduljon egy hosszabb diskurzus. A rendszeresség kulcsfontosságú, hiszen a barátsághoz idő és közösen töltött pillanatok kellenek.
Az olvasókörök vagy társasjáték-klubok is remek lehetőséget kínálnak. Itt a hangsúly a szellemi kapcsolódáson és a véleménycserén van, ami gyorsan felfedi a közös értékrendet. Nem kell szakértőnek lennünk, a lelkesedés és a kíváncsiság bőven elegendő a beilleszkedéshez. Ezek a helyek biztonságos közeget nyújtanak az ismerkedéshez. Sokan pont azért járnak oda, mert ők is vágynak az új társaságra.
Tanuljunk meg bátran kezdeményezni a hétköznapi helyzetekben
Gyakran elmegyünk a lehetőség mellett, mert félünk az elutasítástól vagy a tolakodástól. Pedig a legtöbb ember valójában hálás, ha valaki megszólítja egy kedves megjegyzéssel. Egy rövid dicséret a szomszéd erkélyvirágairól vagy egy kérdés a kutyafuttatóban máris kaput nyithat.
A spontaneitás a felnőtt barátkozás egyik elfeledett szuperereje. Ha látunk valakit a kedvenc kávézónkban, aki ugyanazt a könyvet olvassa, mint mi, ne tartsuk magunkban a véleményünket. Elég egy egyszerű megjegyzés is, hogy jelezzük a szimpátiánkat. Nem kell rögtön telefonszámot cserélni, a fokozatosság sokat segít a komfortérzet megőrzésében. Ha többször összefutunk, a köszönésből hamarosan rövid beszélgetés, majd közös kávézás lehet. Sokan pont erre a lökésre várnak a környezetünkben, csak ők is félénkek. Ne feledjük, hogy a magány ellenszere a legtöbbször egy apró, bátor lépés. A visszautasítás pedig sosem rólunk szól, hanem a másik pillanatnyi állapotáról.
Használjuk ki a munkahelyi szünetekben rejlő potenciált
A munkatársainkkal töltjük a napunk jelentős részét, mégis gyakran csak a feladatokról beszélünk. Pedig a professzionális kapcsolatok mögött hús-vér emberek rejtőznek saját történetekkel. Érdemes néha félretenni a laptopot és a konyhában vagy az ebédnél valódi kérdéseket feltenni. Mi foglalkoztatja a másikat a hétvégén, mi a legújabb hobbija? Ezek az apró morzsák segítenek abban, hogy ne csak kollégaként, hanem emberként is lássuk egymást.
A közös kávézás vagy egy rövid séta a tömb körül csodákra képes. Ilyenkor kilépünk a szigorú irodai hierarchiából és a határidők szorításából. A lazább légkörben könnyebben felszabadulunk és őszintébben tudunk kapcsolódni. A munkahelyi barátságok ráadásul a stressz elviselésében is rengeteget segítenek.
Szervezhetünk közös programokat a munkaidőn kívül is, például egy péntek esti sörözést vagy mozit. Ez lehetőséget ad arra, hogy egy teljesen más oldalunkat mutassuk meg a többieknek. Sokan tartanak attól, hogy összemossák a magánéletet a munkával, de a határok rugalmas kezelése kifizetődő lehet. A jó munkahelyi légkör alapja a bizalom, amit a közös élmények építenek fel. Ne zárkózzunk el a céges rendezvényektől sem, még ha néha fárasztónak is tűnnek. Ott olyan emberekkel is beszélhetünk, akikkel a napi munka során nincs dolgunk.
Figyeljünk azokra a kollégákra, akikkel hasonló az humorunk vagy az értékrendünk. Velük lesz a legkönnyebb kialakítani a mélyebb bizalmat. A barátság a felnőttkorban nem véletlen, hanem egy tudatos döntés eredménye.
Vegyünk részt helyi önkéntes projektekben a lakókörnyezetünkben
Az önkéntesség nemcsak a segítésről szól, hanem az egyik legerősebb közösségépítő erő is. Amikor egy nemes cél érdekében fogunk össze idegenekkel, a különbségek azonnal eltűnnek. Legyen szó szemétszedésről a közeli parkban vagy ételosztásról, a közös munka összekovácsolja az embereket. Itt olyanokkal találkozhatunk, akikkel egyébként sosem kereszteznék egymást az útjaink. A segítő szándék eleve egy pozitív alaphangot ad minden találkozásnak. Az ilyen környezetben született barátságok gyakran rendkívül tartósak és mélyek.
Keressük a lakóhelyünkhöz közeli civil szervezeteket vagy alapítványokat. Már havi néhány óra ráfordítás is elég ahhoz, hogy a közösség részének érezzük magunkat. Az önkéntes munka során fejlődnek a szociális készségeink és nő az önbizalmunk is. Látni fogjuk, hogy mennyi értékes ember él a közvetlen környezetünkben. A közös sikerélmény pedig olyan kötődést hoz létre, ami túlmutat a puszta ismeretségen.
Ne féljünk a technológia segítségét kérni az ismerkedéshez
Bár a digitális világot gyakran vádolják az elszigetelődéssel, okosan használva remek eszköz lehet. Léteznek már kifejezetten barátkozásra fejlesztett alkalmazások és weboldalak. Itt mindenki azzal a szándékkal regisztrál, hogy új embereket ismerjen meg. Ez leveszi a vállunkról azt a terhet, hogy nem tudjuk, a másik nyitott-e egyáltalán.
A tematikus Facebook-csoportok is jó kiindulópontot jelenthetnek a helyi találkozókhoz. Sokszor szerveznek idegeneknek szóló asztaltársaságokat éttermekbe vagy túrákat a természetbe. Ezek a kezdeményezések pont a hozzánk hasonló, társaságra vágyó felnőtteket célozzák meg.
A technológia azonban csak az első lépés, a cél mindig a személyes találkozás legyen. Ne ragadjunk le az üzenetváltásoknál, törekedjünk a mielőbbi élő beszélgetésre. A képernyőn keresztül nem jönnek át a gesztusok és a hangsúlyok, amik a szimpátiához kellenek. Merjünk kilépni az online térből a valódi világba a digitális hidak segítségével. A modern eszközök csak akkor érnek valamit, ha végül valódi ölelésekhez vagy nevetésekhez vezetnek.
A barátkozás felnőtt fejjel valóban több energiát igényel, mint diákéveink alatt, de a befektetés mindenképpen megtérül. Nem kell tucatnyi új barátot szereznünk, gyakran egyetlen igazán jó kapcsolat is megváltoztatja a közérzetünket. Legyünk türelmesek magunkkal és másokkal is, hiszen a bizalomhoz idő kell. A legfontosabb, hogy maradjunk nyitottak és kíváncsiak, mert a következő nagy barátságunk talán csak egy köszönésnyire van tőlünk.
